7. fejezet

-         Egy női angyal! Isten igazából, csak akkor döbbentek rá, hogy akit kaptak, az nem angyal, amikor megérkeztem! Ám akkor még tudtam angyal lenni, utána már nem! Fergeteges volt a francia közönség, s a műsor is nagyon jól sikerült! Ott adtam elő életemben először az Angyalok Táncát, Egyedül!- tettem hozzá. Leon reakciói, amiket nagyon vártam, ezúttal elmaradtak. Csalódottságom kiülhetett az arcomra, mert Leon így folytatta:
- Sajnálom, hogy nem futottunk össze! Talán…
- Én csak így vállaltam el a fellépést! Ha te nem kerestél, én sem foglak téged!- Leon arc kifejezését látva, éreztem, bosszúm kezd kibontakozni!
- É –É - Értem!- kicsit rekedten, és még annál is halkabban mondta, mint vártam! Pont úgy beszélt, mint aki visszatart valamit! Talán a sírást?
- Folytasd!- kértem kicsit megenyhülve.
- Több országban is jártam, s kerestem azt a lányt, aki Sophie tudna lenni!- látta, hogy közbe akarok vágni, ezért gyorsan folytatta!- Tudom, hogy megtaláltam itt, benned, de… menekültem az érzéseim elől! Kerestem azt a lányt, aki rád emlékeztet, aki olyan, mint te! De nem találtam meg! Így végül visszatértem Párizsba, és tanítottam! Majd felhívott Kalos! Azt mondta, szüksége van rám! Örömmel jöttem vissza! Nekem rád volt szükségem!
- Nézd, most megy le a nap!- kiáltottam fel, mikor az utolsó mondatot mondta.
Korláthoz mentem, s elbűvölten néztem a naplementét, pont, mint a legelső alkalommal! Mindig is elbűvölt, de úgy, hogy Leon mellettem állt, s kezét a derekamon nyugtatta, még szebb volt! Hosszú idő óta most először éreztem magam nyugodtnak, s békésnek. Boldog voltam! Leont néztem, s elmosolyodtam. Ő döbbenten nézett rám, majd szépen lassan magához húzott. Én nem ellenkeztem, mikor keze a hasamra csúszott. Nem bírtam ellenállni neki, nem bírtam ellenállni ekkora gyengédségnek! Végül suttogva csak ennyit mondott:
- Angyal vagy, és az is maradsz, attól függetlenül, amit teszel! És én ezt az érzést ki fogom belőled hozni. De úgy, hogy démoni személyed meg maradjon!
Előre fordultam, s néztem a sötét tengert, Leon viszont nem érte be ennyivel. Egy csókot lehelt a nyakamra, majd finoman elkezdett csókolgatni! Mielőtt elfajultak volna dolgok, - hisz beleremegtem a csókjaiba – megfordultam, s határozottan suttogtam a fülébe!
- Te vagy az Angyal, és neked kell majd átváltoznod Démonná, ahhoz hogy a mutatványunk sikerüljön!
- Tudom, de egyelőre koncentráljunk a mostani műsorra! Démonként akarsz kiállni? Egy tündért eljátszani démonkánt nem olyan egyszerű!
- Úgy beszélsz, mintha már tapasztaltad volna!
- Az Angyalok táncánál! A végén már nem tudtam veled kegyetlen lenni! Ezért mentem el! Túl közel kerültem hozzád, s féltem az érzéseimtől! Féltem, hogy ha elveszítlek…
- Ezért inkább elmentél! Ez abszurd, ugye tudod?!
- Igen most már belátom!
Mondta végül Leon, s a szemeimbe nézett. Hosszú ideig néztük egymást, végül Leon lassan felém közeledett, és megcsókolt. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, de amiket az előbb mondott, szöget ütöttek a fejembe! Igaza volt! Egy kicsit közelebb kell engednem magamhoz a mostani darab miatt! Majd utána lehetek rideg vele!
Végül megszakítottam a csókot, megfordultam, s kezeimet a kezeire csúsztattam. Így álltunk az estében, egymást ölelve.

Csak egy jó óra múlva tudtunk megszólalni a meghatottságtól. Illetve az elcsattant csók miatt. A levegő kezdett hideg lenni, én rajtam pedig csak egy enyhén átlátszó ruha volt. Leon észrevette, hogy remegek, ezért még jobban magához húzott, s testével melengetett. Leon is fázhatott, hisz nem volt begombolva az inge! Ezért is remegtem bele az érintésébe, ahogy az izmos felsőteste a hátamhoz ért.
- Menjünk be!- kérte Leon, s egy szó nélkül követtem. Úgy terveztem, hogy most már nyugovóra térek, de amint a kilincs után nyúltam Leon keze a kezemre kulcsolódott, s visszarántott magához, s mikor hozzá értem a felső testéhez, újból megremegtem! Az ing már lekerült róla.
- Gyönyörű vagy!- suttogta Leon, miközben belélegezte az illatomat.
- Köszönöm!- próbáltam rideg lenni, de a hangom az előbbi csóktól kedvesebb lett. Ezt Leon is észrevette, mert hirtelen újból belecsókolt a nyakamba, de most észnél voltam, s egy hatalmas nagy pofont kevertem le neki.
- Soha többé nem tehetsz ilyet az engedélyem nélkül! – ordítottam rá. S miközben próbált magyarázatot keresni a viselkedésemre, csak ennyit mondtam neki!
- Közelebb engedtelek magamhoz a darab miatt, de ennyi és semmi több! Ha nem mentél volna el, akkor többet is kaptál volna, de így ne várd, hogy kedvesebb legyek! Már egyszer megmondtam! Azok után, amiket velem tettél, még elvárod, hogy megbocsássak?!
Azzal kivonultam a szobából, s miután beértem a sajátomba, hangosan becsaptam az ajtót magam mögött! Kulcsra zártam, majd egy forró fürdőt vettem. „Miért van az, hogy gyűlölöm azért, amit velem tett, és szeretem, azért ami?! Ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt, akkora gyengédséget soha nem kaptam még senkitől! Kívánt, s nehéz bevallani, de én is őt! Ez nem történhet meg még egyszer! Ennyire kedves nem leszek vele soha többet! Teljes démon nem tudok már lenni, pláne nem vele, de még angyal sem vagyok!”
Miután kimásztam a fürdőkádból, s felvettem selyemhálóingemet, elengedtem Fantomot. Befeküdtem az ágyban, de még jó ideig nem tudtam elaludni! Az a csók, ami az erkélyen elcsattant, csak az tudott elaltatni.

Leonnál:
Miután Sora bevágta maga mögött az ajtót, Leon a fürdőszobába ment. Elkeseredett, s a mai nap folyamán, már másodszorra a sírás határán állt. Bármennyire is tudta, hogy egy férfinek nem szabad sírnia, ő most nem törődött ezzel, s szabadjára engedte könnyeit
„Azt hittem szeret! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik, miután én elmegyek! Igazi démon lett, s bármennyire próbálok angyal lenni, rá kell jönnöm, hogy az Ég nekem nem ezt szánta! De ha az angyal nem tudja újból angyallá tenni eme démont, akkor majd a démon fogja! De úgy, hogy közbe megmarad angyali természeténél! Ez az, Sora Naegino nem fogok elfutni most az érzéseim elől, nem foglak újból elveszíteni! Megígérhetem neked!!!!”