- Szerbusz, Sora!

Nem fordultam meg, úgy válaszoltam a lehető leghidegebb hangomon szinte az ajtónak beszélve.

- Leon! Régen találkoztunk!

- Igen, egy kicsit régen volt. Pontosan…

- 7 éve! –ordítottam, s közben megfordultam, így pont a szemébe nézhettem. A szemeim villámokat szórtak, és csak úgy sütött belőlük a fájdalom. – Akkor se szó, se beszéd nélkül hagytál itt, nem foglalkoztál velem! Ne várd, hogy ennél kíméletesebb legyek!

Majd kilibegtem a szobából egy döbbent, Leont hagyva magam után.

Bent a szobában:

- Ez mi volt, Kalos?! Te tudod, igaz!? Hisz hagytad, hogy Sora sorba fogyassza el a partnereit. Aztán meg fölhívtál engem, hogy ha tudok, és ha van kedvem hozzá, jöjjek vissza! Miért???????

- Mert szeret téged! Amikor elmentél, és úgy itt hagytad, hozzám fordult! Elmondta, mit kértél tőle!

- Akkor nem jött velem, mert nem szeretett csak, mint barátot, mint a testvérét.

- Nem, a testvére már akkor Yuri volt, na meg persze Layla!- mondta Kalos, majd pár perc múlva újból megszólalt. - Azért nem ment veled, mert döntés elé állítottad. A családja és közted kellett választania. És hiába szeretett, nem tudta itt hagyni a színpadot! Ő…. nem bírta volna elviselni, hogy itt hagyja! Hisz annyit küzdött érte!

- Értem! Tehát szeretett, de akkor most?

- Megharagudott rád! 7 éve haragszik, és ezt csak fokozta, hogy nem kerested! Elhidegült szinte mindenkitől, úgy néz ki, még tőled is! És ezért csak téged lehet okolni. Bár nem teszem meg.

- Köszönöm, de én…- nem tudta, mit mondhatna. Ő is imádta Sorát, 7 éve szenvedett a döntése miatt, de akkor nem tudott maradni! Viszont most örült neki, hogy Kalos felhívta. Félt, hogyha marad, nagyon közel kerül a lányhoz, s ha valami történik vele, azt már nem élte volna túl! Még egyszer nem! De döntött!

- Nem hagyom!- kiáltott fel, nem kis döbbenésére Kalosnak.- Most nem hagyom!

- Rendben, de figyelmeztetlek! Sora nagyon megváltozott! Lehet, hogy te se ismersz rá majd, arra a lányra, akivé mostanában vált! Igazi nő lett, és egy igazi Démon! Ne várd tőle, hogy könnyen megbocsásson!

Az öltözőben:

„Miért jött vissza? Hogy újból bántson? Hát nem volt neki elég? Nekem elegem volt a szenvedésből! Nem hagyom magam, most nem csábít el! - Nem mintha eddig akart volna, de mégis! Nem érdekel! Most én mutatom meg neki, milyen az, amikor az ember hideg és kegyetlen mindenkivel! Na jó, én talán nem mindenkivel, de vele biztosan! Megismeri az igazi Sorát! Megismeri a „Jéghercegnőt, akivé ő tett!”

Ilyen gondolatokkal a fejembe rohantam ki az öltözőből, és rögtön föl is ugrottam a trapézra. Gondoltam, segítek Miának kitalálni milyen ugrások, legyenek a darabban!
- Fantom! Fantom! - szólongattam örökös segítőmet. – FANTOM! – Erre már nagy nehezen előkecmergett a semmiből. Mintha elrángattam volna valahonnan. – Létezik az „Angyalok táncához” hasonló koreográfiájú mutatvány, mely illene a darabunkhoz?
- Nem, ehhez a darabhoz illő nincsen! De…

- Sora! Van egy ötletem! Legyen ez a darab az összeszokó darabotok, és én kitalálok egy másikat, mely vadabb lenne, és szexisebb, mely újból megmutatná, „Hogy itt a Kaleidonál nagy emberek vannak, nagy artisták!” Belerakhatnánk az érzéseidet!- Mondta kicsit halkabban! Nagyot néztem, majd megszólaltam:

- Te honnan…? Én…nem hiszem…hisz…palástolom…vagy mégsem?
- Ugyan Sora, Nem vagyok vak! Amúgy a történetet már kitaláltam, viszont az ugrásokkal szintúgy bajban vagyok! Kellene pár olyan mutatvány mindkettőbe, melyet nem sokszor… vagy egyáltalán nem látott a közönség!
- Nyugi! Holnap 10: 00 - kor találkozunk itt, és kitaláljuk, mi legyen az elsőbe! A másodikhoz meg szerintem, lenne Fantomnak pár ötlete!- néztem a kis „ördögfiókámra”, aki ennek hallatán nagyot bólintott.
- Imádlak titeket! Én most megyek is a Főnökhöz! Közlöm vele a híreket, Te meg…

- Írd bele Yurit és Laylát! Kérlek szépen!
- Meglátom, mit tehetek!

- Köszönöm! – Majd szép lassan, és komótosan „elrohant” a Főnökhöz. Én csak néztem utána, és arra gondoltam: „Milyen jó neki, ő már megtalálta a boldogságot! Én meg…?! Hogy lehet a Nagy Kaleido Sztár ilyen szerencsétlen?”
Álmodozásomból Fantom hangja hozott vissza..

- A Nyilas a homály ködében tartózkodik, s nem találja a kivezető utat. De a Skorpió kitartásával a Nyilas fénye újból ragyogni fog! De vigyázz! Ha a Skorpió határozatlan, a Nyilas örökre kihuny!

- Remek, de most segíts!
- Rendben Sora! De akkor jól figyelj, mert arra, amire készülni fogtok, négyen kelletek majd! Két pár, hogy pontosítsam magam! A kiválasztottak meg vannak, nektek kell találnotok olyan embereket, kikben annyira megbíztok, hogy rájuk bíznátok az életeteket is! Miután megtaláltátok, elkezdhetitek a kiképzést, de csak is az Én utasításommal! Megértetted?
- Ha nem lesz benne az, hogy naponta tízszer kell fürödnünk, és meztelenül kell edzenünk, akkor igen!

- Lelőtted a poént! – szomorodott el. Majd miután kapott egy puszit, folytatta. - Na most menj! Beszéld meg Laylával, vállalja-e?!

Futottam az én drága nővéremhez, hogy elmondjam az eseményeket. Kitörő örömmel fogadta, már alig várta, hogy valakinek szüksége legyen rá! De… kijelentette, hogy az ő partnere Yuri lesz. Nekem akkor maradt…
- Igen, Tudom! Leon!- mondtam ki keserűen, amit talán Layla nem vett észre! Éreztem, hogy most még nem tudok bízni benne, mint amennyire kellene, de ha jól viseli magát, és látom rajta, hogy próbálkozik, akkor még az én „jégszívem” is felolvadhat! Ezt majd még meglátjuk!
Ez után megbeszéltük Laylával, hogy erről addig nem beszélünk, és nem hozzuk szóba - még a fiúk előtt sem -, amíg le nem fut az utolsó darab. Ami még sokáig lesz, de kibírjuk!
- Menj, és kezdd el most! – mondta Layla mosolyogva!
- Igazad van! Annyival előrébb leszünk! Köszönöm Nővérkém! Köszönöm!
Két hatalmas puszi után már rohantam is vissza az edzőterembe, s egy ritka szép szaltó után már a trapézon csüngtem. „ Na igen, én is lehetek még gyerekes, hisz nem rég nőttem ki ebből a korból! De azért a legtöbb produkciómon már látszik, hogy nő vagyok! Pláne ha testhez simuló ruhába vagyok! Hogy néznek akkor a férfiak!J Mintha legalább Istennő lennék! Ez az! Meg van a következő darab címe! De ez még arrébb lesz!”- Gondoltam mosolyogva, majd párat lendültem, és átugrottam egy másik trapézra. „Na lássuk! Mely mutatványok legyenek az elején?!” Arany Főnix, Ezüst Hattyú, Démon Spirál, Angyalok tánca! Jött sorba minden, amit az elmúlt 7 év folyamán megtanultam, amit kitaláltam!
Közel másfél óra múlva döbbentem rá, hogy ma még nem ettem semmit. Leugrottam az ugróasztalra, majd egy szépen ívelt forgó ugrás után kisétáltam a teremből. Beszaladtam az öltözőbe, majd gyorsan átöltöztem. Már kinyitottam az ajtót, és ki akartam lépni, mikor Leonba ütköztem. Gyorsan elkapott, majd hosszú percekig csak néztük egymást. A füst szürke szemek most valahogy máshogy néztek ki!
- Leon, elengednél? Mennék enni, mert ma még nem ettem semmit, és lassan már vacsoraidő van! Várnak otthon!
- Jó, hogy mondod! Nincsen a szállásokon hely, és szállodákban sem! Turista idő van, tudod, és nem kaptam szobát! Kalos hozzád irányított! Azt mondta, hogy a te házadban van pár üres szoba!
Gyorsan lerendeztem, azaz, inkább megmondtam neki, hogy kövessen, és amilyen gyorsan csak lehet haza mentünk! Egy isteni vacsora után elmentem fürödni, majd úgy döntöttem lefekszem aludni! „Fárasztó nap volt”. De sehogy sem jött álom a szememre! A nap eseményei jártak a fejembe!

2 órával korábban:
Leon épp be akart menni az edzőterembe, hogy levezesse a nap feszültségét! Már átkozta magát, amiért visszajött!„Miért jöttem vissza! Nem is szeret! Pedig én azt hittem abból, ahogy nézett a taxi után- utánam, hogy érez valamit! De ez az eset Kalosnál! Ez igazolta, hogy nem szeret! Mi lesz akkor, ha meg tudja, hogy nála vagyok kénytelen aludni!”

Már épp belépett a terembe, mikor meglátta Sorát a trapézokon. Elbűvölte a lány kecsessége, a szenvedélye, mely semmit nem csökkent az évek alatt! De most mintha valami más is lett volna Sora szemébe! „Úristen! Sora démonná vált! Ezt én okoztam volna! Nem hiszem el! De magyarázza Kalost, a tetteit, és Sora tetteit! Így már mindent értek! Hát, ha ő ilyenné vált, akkor én leszek most az angyal! Nem hittem volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy nincsen szállásom! De vajon Sora is örülni fog ennek? Remélem… csak Remélhetem!”
Már épp elindult volna a lány felé, mikor az leugrott a trapézokról, és az öltöző felé vette az irányt! Leon követte őt! Nem gondolta volna, hogy az évek folyamán meg tanult gyorsan öltözni, ezért nagyon meglepődött, mikor meglátta Sorát az ajtóba, pedig ő még nem kopogott előtte! Reflexszerűen ölelte át a lány derekát, és húzta magához, nehogy elessen! Érezte a lányt, és ennek nagyon örült, amely kiülhetett az arcára, mer a lány nagyon furcsán nézett rá. Majd pár perc után - miközben Leon elveszett a lány szemeiben, nézte a szép ívelt ajkakat, és elcsodálkozott a lány látványán!- Sora megköszörülte a torkát, és megszólalt:
- Leon, elengednél? Mennék enni, mert ma még nem ettem semmit, és lassan már vacsoraidő van! Várnak otthon! Egyébként is, mit keresel itt?