- Ön mit keres itt? - szólalt meg egy erőteljes hang.
Ahogy Sora megfordult szembetalálta magát a kastély urával Lord Oswalddal. Egy magas, széles vállú, ezüstszürke hajú urat látott maga előtt. Egy szó nem jött ki a torkán olyannyira meglepte ez a találkozás. Igazából nem erre számított. Úgy gondolta a gróf majd bemutatkozik neki, és utána ő kifejtheti, hogy mennyire ellenezte ezt a frigyet. De most egész másképp történt minden.
- Újra kérdezem, hogy mit keres itt? - sürgette az idegen miközben megállás nélkül őt, nézte.
- Oh, én csak... Lord Oswald? - kérdezte végül.
- Igen az vagyok - mondta türelmetlenül- szóval?
- Én még nem jártam erre és gondoltam megnézem. De ha baj, akkor elnézését kérem-, mondta némileg józanabban.
- Nem baj, csak kérem, hogy többé ne látogasson el erre. Most nézze meg, majd ezen túl mellőzze ezt a 8 szobát, illetve ezt a szárnyat. - mondta némileg higgadtabban.
- Rendben. De szabad megtudnom, hogy miért nem jöhetek erre?
- Az nem tartozik önre Lady. - mondta élesen. - Most pedig ide küldök valakit, aki visszakíséri. - ezzel egy kissé meghajolt, majd elsietett. A cipőjének a kopogása a fehér márványpadlón még sokáig zajt vert. Sora kábultan nézett utána. Abszolút nem erre számított. Egy idősebb, és csúnyább férfira gondolt. És most ennek pont az ellenkezőjét látta. Kb. még vagy 3 percig állt magányosan, amikor Kalos jelent meg az ajtóban.
- Lady - kezdte.
- Igen?
- Azért jöttem, hogy visszakísérjem önt az étkezőbe. 15 perc múlva tálalják a vacsorát. A Lord küldött, és dühös volt- árulta el a szegény komornyik.
- Dühös? - csodálkozott Sora.
- Igen dühös. Ebbe a szárnyba nagyon nem szeret senkit látni. Takarítani is csak egy-két megbízható idősebb asszony szokott.
- És ezért volt dühös?
- Azért volt dühös, mert nem szóltunk önnek, hogy ne sétáljon erre. Ez egy tiltott rész mindenki számára. Csak ő szokott idejárni, de csak nagyon ritkán.
- Akkor mondja, meg kérem, hogy mi van erre! - kiállotta.
- Majd máskor Lady, ha nem haragszik. Most sok a dolgom, és nem akarom még jobban feldühíteni a Lordot. Remélem nem baj?
- Nem, dehogy. - mondta elgondolkodva. - És majd én beszélek a Lorddal.
- Köszönöm Mylady. Maga nagyon jó hozzánk- hálálkodott.
- Ugyan - mondta mosolyogva- de, most már siessünk, és ne várakoztassuk meg a gazdáját. - ezzel elindultak az étkezőbe. Sora a gondolataiba roskadt. Valóban ilyen lenne a Lord? Vajon miért félti annyira ezeket, a szobákat? Talán valamit el akar titkolni? - kérdezte magától. Végül megérkeztek. Az étkező egy hatalmas helyiség volt. Óriási kézzel faragott asztal volt középen. A sarokban egy szürke márvány kandalló világított. A falakon kb. 10 darab díszes keretbe elhelyezett olajfestmény volt látható. A padlót ugyanúgy, mint a kastély többi részét márványkő borította. A kandalló előtt pedig egy vastag, díszes perzsaszőnyeg volt leterítve. Hideg téli napokon igen kellemes volt azon ülni. Ahogy Lady Sora belépett rögtön látta, hogy a birtok ura ott ül az asztalfőn, és az újságot olvassa. És azt is látta, hogy mellette van egy másik teríték. Tehát együtt fognak vacsorázni. - gondolta. Ahogy belépett Leon egy pillanatra feltekintett, majd újra az olvasásba merült. Sora pedig halkan leült mellé, és várta a vacsorát. Az nem váratott sokat magára. Az ajtó kinyílt és 3 szolga lépett be rajta. Mindegyikük kezében egy- egy tálca volt. Először a levest szolgálták fel. Ahogy kiszedték Sora rögtön neki is látott, Leon pedig olvasott egy kicsit. Sora elég érdekes ízűnek találta. Rögtön sejtette, hogy nem az a szakács főzte, aki előző nap. Bár a leves ehetetlen volt mégsem szól semmit. Megvárta, míg a kastély ura reagál. Leon egy percen belül nekilátott a levesnek, de köhögve, nem túl esztétikusan köpte vissza a tányérjába. Majd Sorára nézett.
- Maga megette? - kérdezte, míg a száját törölgette.
- Nem, hiszen ehetetlen. - mondta.
- Akkor miért nem szól? - kiáltotta sértetten.
- Azt hittem azért ilyen rossz, mert maga így szereti. - csodálkozott most már Sora.
- Ugyan- legyintett a Lord rosszallóan. - Kalos - kiáltott a főkomornyiknak.
- Igen uram - jelent meg a hívás hallatán.
- A leves ehetetlen- kezdte dühösen.
- Igen uram. - mondta bűnbánóan. - A leves ma nem sikerült a legjobban.
- Nem sikerült jobban? - visszhangozta a szavakat a Lord dühösen.
- Talán a hús jobb lett - mondta Sora, próbálva a helyzetet menteni ezzel. Nem sok sikerrel járt azonban.
- A hús sem a legjobb - mondta Kalos őszintén.
- Nagyszerű - kiáltotta Leon és ezzel kiviharzott a szobából hangosan becsapva maga után az ajtót.
- Nos? - kérdezte Sora. - ki főzte ez az ehetetlen ételt? Mert biztos, hogy nem a szakácsnő.
- Valóban.
- Akkor?
- A szakácsnő felmondott. A lánya terhes lett, és most ott kell segíteni neki a ház körül. Ezt délután közölte. Mi keresni akartunk valakit, de már nem találtunk senkit, aki kéznél volt.
- Akkor ki főzött?
- Asszonyom három szobalánya - vallott Kalos.
- Oh- sóhajtott Sora- nem csoda, hogy ehetetlen az étel. De ezt miért nem mondta el a Lordnak?
- Látta milyen dühös volt? Olyan mint a megboldogult nagyapja. Elég egy rossz mozdulat, és rögtön dühös lesz.
- Hát jelen esetben ez érthető. Hosszú útja lehetett, és az érkezéskor rögtön engem talált abban, szobában ahol senkit nem lát szívesen. Most pedig még a vacsora se jó. Na de most keresse meg Saraht. Ő majd megfőz a Lordnak. Én pedig még ma kerítek egy szakácsnőt. Rosetta, Anna, Mia - kiáltotta.
- Igen Lady. - jelent meg a három lány.
- El kell tüntetnünk a vacsora nyomait. Anna te menj, és nyergeltess fel két lovat. Be kell mennünk a faluba egy szakácsot keríteni. Rosetta, te készítsd elő a lovaglóruhámat, Mia te pedig segíts Sarahnak főzni. Ha kész vagy Rosetta te is csatlakozhatsz. - utasította őket Sora.
- Igenis Lady- harsogták egyszerre.
- Maga Kalos tüntesse el a vacsorát, és vigyen a Lordnak valami italt. Valamint közölje vele, hogy a vacsora rövid időn belül kész.
- Parancsára Lady.
- Akkor induljunk. - mondta és ezzel elsietett. Miközben Sora szakácsnőt keresett addig a kastély ura Lord Leon a könyvtárszobában volt a barátjával Mr. Daniel Granchurttal.
- Nos? Mi a véleményed róla? - kérdezte Daniel kíváncsian a barátjától.
- Semmi. - válaszolta a Lord nemes egyszerűséggel.
- Csodállak Leon. Szerintem hozzád illik. Bár még nem ismerem, de szerintem kedves, és értelmes nő. Tökéletesen kiegészítitek egymást.
- Ugyan, ezt te sem gondolhatod komolyan. - csattant fel a Lord.
- Miért?
- Egyrészt, még mindig semmit nem tudunk róla. Ki tudja, hogy miért dobták ki az intézetből. Másrészt, ahogy hazaértem, Sophie szobájába találtam.
- Oh. - lepődött meg Daniel. - és mit mondtál? Remélem, nem kezdtél el vele kiabálni?
- Nem, de közel voltam hozzá. Csak meglepett, hogy ott találom. Igazából nem így tervezetem az első találkozást. Szívesen kifejtettem volna, hogy mennyire nincs ínyemre ez a frigy, de sem, az idő sem a hely nem volt alkalmas.
- Értem. Tehát mit tettél?
- Mondtam, hogy nézzen szét alaposan, és soha többet ne látogassa azt a szobát.
- Erre ő?
- Bocsánatot kért, és azt mondta, hogy többet nem fordul elő.
- Akkor úgy látom, megértettétek egymást.
- Hát fogalmazhatsz így is. - vetette oda félvállról.
- És megmondtad, hogy ki szobája?
- Nem, és nem is áll szándékomban. Mondtam már. Az a nő idegen számomra. Csak a papír köt össze minket 5 évig. Utána fel is út le is út.
- Majd elválik. - mondta, és ekkor kopogtattak az ajtón.
- Tessék! - kiáltotta a Lord.
- Elnézést a zavarásért - kezdte Kalos - csak italt hoztam az uraknak.
- De mi nem kértünk- mondta Leon meglepetten.
- A Lady küldte.
- A Lady? - csodálkozott a két úr.
- Igen. És üzeni, hogy a vacsora is kész lesz 40 percen belül.
- A Lady főz? - kiáltott Daniel és Leon a meglepetéstől.
- Nem, ő a faluba ment. A társalkodónője Sarah kisasszony főz.
- És a Lady miért ment a faluba? - kérdezte Daniel.
- Szakácsnőt keres. Azt mondta, meg akarja oldani reggelre ez a helyzetet.
- Értjük. - mondta Leon. - távozhat.
- Igenis Mylord - mondta és ezzel meghajolva kisietett a szobából.
- Szakácsnőt keres - mondta Daniel - ez aztán az igazi úrnő.
- Ugyan, ez a minimum. - mondta a Lord gúnyosan.
- Nem lehet rajtad kiigazodni - csóválta a fejét Daniel, és tovább beszélgetett a barátjával. Eközben Sora a faluba lovagolt, és megtalálta az ideális szakácsnő May Wong személyében.
- Remélem, akkor kijövünk egymással-, mondta mosolyogva az új fekete hajú, fehér bőrű fiatal szakácsnőnek.
- Azon leszek Lady - mondta alázatosan.
- Akkor holnap reggel már kezdhet is. Kérem pontosan, érkezzen. - rendelkezett.
- Ígérem, ott leszek nagyságos asszonyom.
- Akkor ég önnel - mondta és ezzel ellovagolt egy fekete lovon. Mögötte szorosan haladt a szobalánya is. Bármennyire is kezdő lovas volt Sora a tartása magabiztos volt. Kecsesen és előkelőn ülte meg a lovat. Amikor megérkezett a birtokra Mr. Daniel éppen menni készült, a barátja pedig kikísérte őt. Ahogy a bejárathoz vágtázott a két úr rajtafelejtette a szemét. A lovaglástól kissé szétjött a feltűzött haja, és egy-két fürt lazán árnyékolta a fehér homlokát. Az arca is kipirosodott, a szemei pedig különös fényben csillogtak. A két férfi egy pillanatig csodálkozva nézett rá. Majd legelőször Daniel tért magához.
- Üdvözlöm Lady. - kezdte mosolyogva. - már rég láttam.
- Én is önt. - mondta Sora szintén mosolyogva.
- Csak a barátomat jöttem meglátogatni. Együtt vacsoráztunk, és meg kell, mondjam, hogy nagyon finom volt. - mondta nyájasan.
- Ne nekem köszönje, hanem Sarahnak. Én nem tettem semmit. - hárította el hidegen a bizalmaskodást Sora, nem elfelejtve ezzel, hogy tartozik az Oswald névnek. - Önnek is ízlett Lord Oswald? - kérdezte a férjét udvariasan.
- Igen. - mondta és egy pillanatra a felesége szemébe nézett.
- Akkor búcsúzom - mondta zavarta Daniel, mivel látta, hogy a bókolása süket fülekre talál. - Remélem, minél előbb találkozunk. Ég önnel Lady. Szerbusz Leon. - ezzel elsietett. Sora és Leon pedig befelé indult az ajtón. Leon maga elé engedte a feleségét.
- És talált szakácsnőt? - kérdezte közömbös hangon.
- Igen találtam. A neve May Wong. Reggel már ő fog főzni - mondta hasonló hangnemben.
- Reméljük, beválik. - folytatta Leon.
- Igen, reméljük- helyeselte Sora.
- Akkor jó éjt Lady. - mondta és ezzel meghajolva távozott.
- Jó éjt- szól utána Sora meglepetten.
Ez volt az első alkalom, hogy elbeszélgettek anélkül, hogy bármi probléma merült volna föl. Sorát meglepte, hogy a gróf egy pillanatra ilyen közlékeny. Utána ő is távozott, hogy levegye a lovaglóruháját. A vacsorát a szobájába ette meg a 3 lány és Sarah társaságában. Utána aludni küldte a lányokat, és ő maga is lefeküdt a pompás franciaágyába. Sokáig nézte a plafonon a pompás festményt. A kép egy szerelmi történet volt, de még Sora nem fejtette, meg hogy mit is jelent. Arra azonban már rájött, hogy a kastély minden szobájában van ilyen mennyezetfestmény, és szinte valamennyi történet összefügg a többivel. Egyszer majd az összest megfejtem, ha lesz időm - gondolta, miközben még mindig álmatlanul forgolódott a szobájában. Túl sűrű volt számára ez a nap. Végre találkozott a kastély urával, a férjéve. És nagyon úgy tűnt Sorának, hogy a gróf épp annyira nem kedveli őt, mint amennyire ő a grófot. Sokáig töprengett még, majd úgy döntött, hogy nem tölti az éjszakát hasztalanul, inkább lesiet a könyvtárszobába. Egy hófehér selyem pánt nélküli hálóing volt rajta. A haját egy szalaggal fogta össze, és felkapott magára egy hófehér selyem köntöst. Így indult el mezítláb a könyvtárszoba felé. Hiszen a közel kétujjnyi vastag perzsaszőnyegek tökéletesen leszigetelték a jéghideg márványpadlót. Lady Sora nagyon halkan a könyvtárhoz vezető folyosó felé igyekezett. Mivel a folyosók még éjszaka is fényesek voltak könnyen oda is talált. Amikor belépett az ajtón akkor látta, hogy a kandallóba még égett a tűz. Biztos a Lord volt itt, és úgy felejtette a tüzet. - gondolta. Majd odalépett, hogy eloltsa, nehogy valami baj legyen belőle. A kandalló előtt, két magas fotel volt. Ahogy Sora odalépett azt hitte, hogy senki nincs benne, pedig tévedett, mert az egyikben a kastély ura ült. A nem várt találkozástól olyannyira megijedt, hogy hirtelen az egyik könyvespolchoz hátrált.
- De megijesztett - kiáltotta Sora.
- Sajnálom, nem állt szándékomban. - mondta a Lord nyugodtan - mit keres itt ilyen későn. Már 1 óra is elmúlt.
- Oh, én csak egy könyvért jöttem, nem tudtam aludni - mentegetőzött kissé zavartan. Ugyanis ráeszmélt, hogy hálóingben, mezítláb állni egy idegen férfi előtt udvariatlanság - sajnálom, hogy megzavartam.
- Nem zavart meg - mondta a Lord nyílt-komolyan, és már állt is fel, hogy távozzon a szobából.
- Lord Oswald - szólt utána Sora. Leon kérdően tekintett rá. - Beszélhetnénk önnel? Csak egy pár percről van szó.
- Parancsoljon. - mondta, és ezzel leül abba a fotelba, ahol előbb ült. Sora pedig kisvártatva a másikba
- Csupán azt szeretném kérni, öntől, hogy kérem, ne nehezteljen Kalosra - kezdte a Lady őszintén. - Tudom, hogy okkal haragszik rá, hiszen ma két hibát is vétett, de higgye el, hogy nem volt szándékos.
- Nem volt szándékos? - nézett rá Leon csodálkozva.
- Tudja, szerintem neki is nehéz napja volt. Ön megérkezett hirtelen, ezek után a szakácsnő ment el hirtelen.
- Értem. Csupán az nem világos, hogy mit akar ezzel mondani - mondta, és mélyen Sora szemeibe nézett.
- Oh - lepődött meg a nő - arra akartam célozni, hogy ne haragudjon rá, és ne legyen olyan nyers vele - közölte egyszerűen.
- Érdekes kérés - mondta a Lord gúnyosan.
- Valóban? - nézett rá Sora büszkén.
- Még soha nem hallottam, hogy a gazdának kell kedvesnek lennie a szolgákkal szemben. - vetette oda gúnyos hangon.
- Pedig az a véleményem, hogy ön is és a szolgák is jobban járnának, ha a hangnem, amit megüt az enyhébb, lenne a mainál - mondta Sora nyíltan, bár egy kissé túllőtt a célon.
- Jó éjt Lady - állt fel Leon - Ha legközelebb tanácsot szeretnék, akkor feltétlenül önhöz fordulok - mondta élesen, és kisietett a szobából. Micsoda egy felfújt hólyag - gondolta Sora a távozása utána - Egy büszke, öntelt, gőgös ember. Azt hiszi azért mert ekkora a háza, és hatalmas a tekintélye, bárkivel, bármit megtehet. Úgy látszik, nem csalódtam, amikor megítéltem őt - mondta magának, majd levett egy könyvet a polcról, és mélyen a fotelba fúrta magát. Miközben Sora olvasott Leon sebesen haladt a szobája felé. A vastag lovaglócsizmája dühösen, és ütemesen vágódott a márványpadlóhoz. Micsoda ötlet! Még hogy én legyek kedves a cselédekhez. Lassan megérjük, azt hogy én magam fogom kiszolgálni a cselédséget. Elvégre ezért kapnak fizetést. Nem is értem hogy juthatott ilyen eszébe ennek a nőnek. Hát nem mindennapi teremtés az egészen bizonyos, mert nem mindennapi ötletei vannak - gondolta a Lord. - De a szemei... a szemi, azok valami egészen különlegesek - vallotta be magának, majd ő is nyugovóra tért. Ahogy elaludta a baljós álmai ismét megjelentek előtt. De egyszer csak megjelent előtte egy pillanatra egy barna szempár, épp olyan, mint Soráé. Majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Reggel amikor felkelt meglepve tapasztalta, hogy nem úszik a verítékben mint annak előtte a rossz álmai után. Ahogy felébredt Kalosért kiáltott.
- Igenis nagyságos úr. - jelent meg az említett személy.
- Készítse elő a ruháimat - utasított a Lord.
- Melyeket?
- Először azt, amit most felveszek, majd a lovaglóruhát. Délelőtt a kastélyban leszek, majd délután kimegyek az istállókhoz. Elő kell készíteni az új karámokat, ugyanis 1 hét múlva ellenek a lovak.
- Értettem Lord.
- Délután pedig ön is tartson vele, majd Ken, átveszi a helyét. - mondta kis várakozással.
- Igenis uram. - mondta és ezzel elindult a ruhatárhoz.
- Ja és Kalos - kezdte a Lord zavartan, majd egy szempillantás alatt visszanyerte az önuralmát.
- Igen uram?
- Tudnia kell, hogy nem neheztelek önre a tegnapi miatt, de nem szeretném, hogy még egyszer ehhez hasonló előforduljon.
- Rendben Mylord - mondta a komornyik hálás szemmel - ígérem, máskor nem fordul elő.
- Távozhat - mondta Leon majd a fürdővizéhez lépett. Miután megfürdött a dolgozó szobájába sietett. Ott az asztalon legalább két tucat levél várta. Azokat felvette, majd az étkező felé indult. amikor belépett az asztalnál Sorát és a társalkodónőjét Saraht találta, amint bizalmasan beszélgetnek. Ahogy belépett Sarah felpattant, meghajolt, majd kisietett a szobából.
- Jó reggelt Lady - köszöntötte Leon olyan hangon, mintha valóban egy vadidegen nőnek köszönne.
- Jó reggelt - köszönt Sora is hasonló hangnemben. Igazából még mindig neheztelt a tegnapi miatt. Ezek után behozták a reggelit. Sora müzlit kapott. A müzli még csak kezdett divatba jönni. Először Londonban evett ilyen, majd megtudta, hogyan kell elkészíteni, és megkértem Mayt hogy csináljon neki. Leon a szokásos francia reggelit ette. Rengeteg péksütemény, finom áfonyalekvár és forró kávé. Miközben Leon evett a leveleit olvasta el, Sora pedig a tegnap éjszaka elkezdett könyvet olvasta. Valóban úgy ültek egymás mellett, mint két vadidegen ember egy elegáns kávézóban. Miután Sora jóllakott még tölteni akart magának egy kis kávét. A gondolata megegyezett Leonéval. A férfi észrevette és megelőzte őt. Töltött magának is és Sorának is. Mindketten úgy gondolták, hogy ez afféle szívesség, amelyet megengedhet maga között két idegen. Miután Sora elfogyasztotta a kávét, asztalt akart bontani, de Leon megállította.
- Lady! - szólt utána.
- Igen?
- Két hét múlva hivatalosak vagyunk egy estélyre. - közölte.
- Oh valóban? És hová?
- A Netherfild birtokra. Úgy 40 mérföldre fekszik tőlünk. Nagyapám egyik befektetőjének a fia hívott meg minket. A levelében azt írja, hogy szeretne lovakat rendelni, és ezzel kapcsolatba fogunk tárgyalni. Emellett szeretne önnel megismerkedni, és szeretné, ha megismerné a feleségét is.
- Oh. Akkor nyilván nem tudja, hogy... - azt akarta mondani, hogy nyilván nem tudja, hogy ő is Leon valójában nem házasok. Csak a papír köti össze őket.
- Nem, nem tudja - találta ki a Lord a gondolatait. - És nem is kell, hogy megtudják. Ön mondta, hogy nem jelent gondot az a viselkedés, amely a művelt, előkelő körökben elvárt.
- Igen, ez igaz. Nem fog gondot jelenteni az estély. - mondta komolyan - Amúgy mi az úr neve?
- Lord Yuri Killien. A felesége neve Lady Layla Hamilton Killien.
- Hamilton? - kérdezte Sora csodálkozva.
- Igen Hamilton. A Lady apja Alexander Hamilton. Talán ismeri?
- Nem, a Ladyt nem, de az apja neve ismerős. A nagybátyám társa volt egy befektetésben. Úgy tudom gazdag befolyásos ember.
- Igen, valóban az. Killien is tőlük vette fel a Lord rangot - közölte Leon - Most már mennem kell. Ha szüksége van az estélyhez varrónőre Kalos a rendelkezésére áll - állt fel Leon, ahogy felállt belépett az ajtón Kalos. - Ne várjanak ebédre - mondta a komornyiknak, majd elsietett. Kalos pedig őszintén csodálkozott, hogy ezt nem a feleségének mondta, hanem neki. Tehát az élet elkezdődött a Castian birtokon. Míg Sora a kastélyt fedezte fel Leon azon dolgozott, hogy beváltsa a nagyapjának tett ígéretét.